Történetemet azzal kezdeném, hogy nagyon szeretek enni!
Gyerekkorom óta jó étvágyam van, nagybátyám még ma is emlegeti, miszerint öröm volt velem egy asztalnál enni, mert olyan "élvezettel tömtem" magamba az ételt, hogy meghoztam a körülöttem levők étvágyát. :-)
Nagyon jó emlékeim vannak a konyhával és az étkezésekkel kapcsolatban. Anyukám már kislány koromban megtanított az alapvető fogásokra, gyakran sütöttünk ünnepek előtt késő estig süteményt, emlékszem az illatokra, a krémkeverésre (még nem volt robotgép), a végeláthatatlan sajtoskeksz sütésre. És azok a vasárnapi ebédek a kacsacombokkal, nagymamám töltött csirkéjével, a 3-4 féle körettel, pl. párolt sárgarépa karamellben, különböző saláták stb... És a hangulat.... ezek a vasárnapi ebédek voltak a család összetartója, rengeteget beszélgettünk és hatalmasakat nevettünk. Nagyon jó kedéjű családot mondhatok a magaménak, nemcsak múltidőben szerencsére!
Mivel anyukám sokat dolgozott, viszonylag korán kellett egyedül is főznöm a családnak. Volt néhány baklövésem :-) Az első zöldséglevesembe pl. tettem egy kis körtét is, gondoltam finomabb lesz... hát nem volt osztatlan siker! Egyszer az öcsémmel kitaláltuk, hogy sütünk egy tortát, találomra kiválasztottunk a Horvát Ilona szakácskönyvből egy receptet: "sárgarépa torta". Csak négy órát sütöttük, de akkor sem sült meg :-) olyan rossz lett, hogy még a kutyánk sem ette meg.
Az igazi főzést a férjhezmenetelem után kezdtem meg. Egyesítettem az otthonról hozott szokásokat, a férjem által kedvelt ízekkel.
A fiam megszületése után fordult meg először a fejemben, hogy az ételeinket jobban megválogassam.
Hát igen szülés után megmaradtak a kilók!!!Szerintem nem is kell felsorolnom hány diétát próbáltam ki, hiszen talán nincs is olyan nő Magyarországon aki még nem fogyókúrázott soha életében!
Több-kevesebb sikerrel leadtam pár kilót aztán visszaszedtem, megint kínoztam magam... majd újra visszahíztam.
Annyi fogyókúrás módszert és receptet gyűjtöttem össze, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Az eredmény mégsem volt végleges!
Gyerekkorom óta jó étvágyam van, nagybátyám még ma is emlegeti, miszerint öröm volt velem egy asztalnál enni, mert olyan "élvezettel tömtem" magamba az ételt, hogy meghoztam a körülöttem levők étvágyát. :-)
Nagyon jó emlékeim vannak a konyhával és az étkezésekkel kapcsolatban. Anyukám már kislány koromban megtanított az alapvető fogásokra, gyakran sütöttünk ünnepek előtt késő estig süteményt, emlékszem az illatokra, a krémkeverésre (még nem volt robotgép), a végeláthatatlan sajtoskeksz sütésre. És azok a vasárnapi ebédek a kacsacombokkal, nagymamám töltött csirkéjével, a 3-4 féle körettel, pl. párolt sárgarépa karamellben, különböző saláták stb... És a hangulat.... ezek a vasárnapi ebédek voltak a család összetartója, rengeteget beszélgettünk és hatalmasakat nevettünk. Nagyon jó kedéjű családot mondhatok a magaménak, nemcsak múltidőben szerencsére!
Mivel anyukám sokat dolgozott, viszonylag korán kellett egyedül is főznöm a családnak. Volt néhány baklövésem :-) Az első zöldséglevesembe pl. tettem egy kis körtét is, gondoltam finomabb lesz... hát nem volt osztatlan siker! Egyszer az öcsémmel kitaláltuk, hogy sütünk egy tortát, találomra kiválasztottunk a Horvát Ilona szakácskönyvből egy receptet: "sárgarépa torta". Csak négy órát sütöttük, de akkor sem sült meg :-) olyan rossz lett, hogy még a kutyánk sem ette meg.
Az igazi főzést a férjhezmenetelem után kezdtem meg. Egyesítettem az otthonról hozott szokásokat, a férjem által kedvelt ízekkel.
A fiam megszületése után fordult meg először a fejemben, hogy az ételeinket jobban megválogassam.
Hát igen szülés után megmaradtak a kilók!!!Szerintem nem is kell felsorolnom hány diétát próbáltam ki, hiszen talán nincs is olyan nő Magyarországon aki még nem fogyókúrázott soha életében!
Több-kevesebb sikerrel leadtam pár kilót aztán visszaszedtem, megint kínoztam magam... majd újra visszahíztam.
Annyi fogyókúrás módszert és receptet gyűjtöttem össze, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Az eredmény mégsem volt végleges!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése