Ott tartottam, hogy rengeteg fogyókúrát kipróbáltam.
Kb. öt év jojó effektus után úgy döntöttem, hogy úgy szeretem magam ahogy vagyok! Most ne gondoljatok túl extrém súlyfeleslegre, a 150 centiméteremhez voltam "duci" 63 kg. Ekkor döntöttem el, ha már nem hízom többet, nekem az is nagy eredmény!
Hosszú idő után végre sikerült beillesztenem az életembe a sportot. Ugyan ez csak heti egy úszást jelent (már egy éve folyamatosan), de az előtte lévő "sok semmi" meg "majd a jövő héttől tornázom" -nál azért több :-)
Nemrégiben kölcsön kaptam három könyvet is egy kedves ismerősömtől, nem titok: Szoó Judit könyveiről van szó. Nagyon mély benyomást tett rám minden írásával, mellesleg boldogan ismertem rá a receptekre amelyeket régebben az internetről töltöttem le. Lebilincselő stílusa és használható receptjei három estére ragasztottak a fotelhoz, le sem tettem a könyveket addig amíg az utolsó betűt el nem olvastam.
Azért maradt bennem egy kis hiányérzet... kezdő háziasszony korom óta nem szeretem a "mű" dolgokat a konyhában. (most maradjunk ennyiben, a későbbiekben ennek egy egész fejezetet szeretnék szentelni)
Véletlenül találtam arra, ami igazán megváltoztatta a gondolkodásomat az étkezés fontosságáról. A koleszterinnel kapcsolatos cikkeket böngésztem a neten, szedni a koleszterincsökkentőt vagy ne, csökkentsük-e a zsírbevitelt vagy inkább növeljük... Szendi Gábor írása más megvilágításba helyezte számomra a zsírok és szénhidrátok fogyasztásának lehetőségét. Kíváncsivá tett, tovább olvastam az írásait és a hetek folyamán nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az ember egészségéhez vivő egyetlen út a PALEO!
Sajnos a családom nem minden tagja rajong az "új irányzatért", de én mindent megteszek annak érdekében, hogy legalább részben elfogadtassam velük a tej-, hüvelyes- és szénhidrátmentes étrendet. Addig is sütöm nekik a tönkölybúzából készült kenyeret, kispórolom a gulyásból a krumplit és házilag készítem a sajtokat. Na ezt nem csak nekik, hiszen én is imádom a sajtot, ezt sajnos nehéz lesz kiiktatni az életemből.
Kb. öt év jojó effektus után úgy döntöttem, hogy úgy szeretem magam ahogy vagyok! Most ne gondoljatok túl extrém súlyfeleslegre, a 150 centiméteremhez voltam "duci" 63 kg. Ekkor döntöttem el, ha már nem hízom többet, nekem az is nagy eredmény!
Hosszú idő után végre sikerült beillesztenem az életembe a sportot. Ugyan ez csak heti egy úszást jelent (már egy éve folyamatosan), de az előtte lévő "sok semmi" meg "majd a jövő héttől tornázom" -nál azért több :-)
Nemrégiben kölcsön kaptam három könyvet is egy kedves ismerősömtől, nem titok: Szoó Judit könyveiről van szó. Nagyon mély benyomást tett rám minden írásával, mellesleg boldogan ismertem rá a receptekre amelyeket régebben az internetről töltöttem le. Lebilincselő stílusa és használható receptjei három estére ragasztottak a fotelhoz, le sem tettem a könyveket addig amíg az utolsó betűt el nem olvastam.
Azért maradt bennem egy kis hiányérzet... kezdő háziasszony korom óta nem szeretem a "mű" dolgokat a konyhában. (most maradjunk ennyiben, a későbbiekben ennek egy egész fejezetet szeretnék szentelni)
Véletlenül találtam arra, ami igazán megváltoztatta a gondolkodásomat az étkezés fontosságáról. A koleszterinnel kapcsolatos cikkeket böngésztem a neten, szedni a koleszterincsökkentőt vagy ne, csökkentsük-e a zsírbevitelt vagy inkább növeljük... Szendi Gábor írása más megvilágításba helyezte számomra a zsírok és szénhidrátok fogyasztásának lehetőségét. Kíváncsivá tett, tovább olvastam az írásait és a hetek folyamán nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az ember egészségéhez vivő egyetlen út a PALEO!
Sajnos a családom nem minden tagja rajong az "új irányzatért", de én mindent megteszek annak érdekében, hogy legalább részben elfogadtassam velük a tej-, hüvelyes- és szénhidrátmentes étrendet. Addig is sütöm nekik a tönkölybúzából készült kenyeret, kispórolom a gulyásból a krumplit és házilag készítem a sajtokat. Na ezt nem csak nekik, hiszen én is imádom a sajtot, ezt sajnos nehéz lesz kiiktatni az életemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése